A tetőszigetelő lemezek rögzítésének típusai

Útmutatónk első része a magas- és lapostetők közötti különbségekkel, a lapostető sematikus felépítésével és az előforduló terhelésekkel foglalkozott. A második rész a tetőszigetelő lemezek rögzítésének különböző módjait mutatja be.

A tető csapadékvíz elleni szigetelőlemezeket és a hozzájuk tartozó rétegeket biztosítani kell a szélerő általi felemelés ellen. Ez a szigeteléssel ellátott tetők műszaki irányelveiben van szabályozva. Ezenkívül be kell tartani a DIN EN 1991-1-4:2010-12 szabvány előírásait (a tartószerkezeteket érő hatások, általános hatások, szélhatás). A rögzítésnél három különböző elv lehetséges: leterhelés, ragasztás és mechanikai rögzítés.

Rögzítés leterheléssel

A lazán lefektetett szigetelés leterheléssel történő biztosításakor többnyire kavicsfeltöltést és zöldtetőt alkalmaznak. A zöldtetők sok esetben már a fejlesztési terv részét képezik. Különböző anyagok felhasználásával a tetőfelület vizuálisan korszerűsíthető ilyen típusú rögzítéssel. Ugyanakkor a terheléshez használt anyag védi a tetőburkolatot az UV-sugaraktól. Ezt ellensúlyozza az a tény, hogy az épület szerkezetét ez a leterhelés tovább terheli. További kockázat, hogy a felhordott anyag közé szennyeződés ragadhat, és az esővíz az évek során nem folyik le. Szivárgás esetén általában csak a teljes felújítás jöhet szóba. A teherhordó anyag felhordása is problémát jelenthet, az alkalmazott munkaeszközök károsíthatják tető szigetelő rétegét.

Rögzítés ragasztással

A poliuretán ragasztással történő rögzítésnél a legnagyobb hátrány a tetőszigetelő fólia rögzítése. A ragasztott rendszernek nincs kezdeti tapadása, először rögzíteni kell. A feldolgozásnál számos feltételt be kellene tartani, amire az építési gyakorlatban ritkán van lehetőség. Ide tartozik a feldolgozási hőmérséklet, a megfelelő ragasztótérfogat, az építőanyagok nedvességtartalma és a tartószerkezet felületi tulajdonságai. Nem elhanyagolható költséget jelent a ragasztó korlátozott eltarthatósága és az üres ragasztótartályok összetett, szakszerű megsemmisítése sem. Ráadásul az, hogy minden réteget külön-külön kell ragasztani, óriási többletmunkát jelent.

Esetleges kár esetén a felhasználónak teljes körű biztosítást kell kötnie. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az összeszerelés teljes folyamata dokumentálva van. Ez azt jelenti, hogy minden szükséges feltételt, például hőmérsékletet, nedvességtartalmat, ragasztómennyiséget és a felületi tulajdonságokat is dokumentálni kell. A gyakorlatban ezt nehéz vagy lehetetlen megvalósítani. Így a felhasználó szinte mindig maga viseli a kockázatot kár esetén.

A lakosság növekvő fenntarthatósági aggodalma is a ragasztással történő biztosítás ellen szól, hiszen a ragasztott tetőszerkezetek szétszerelése, szétválasztása, ártalmatlanítása esetenként lehetetlen vagy nagy erőfeszítést igényel.

Rögzítés bitumenes ragasztással

Mindig fennáll a tűzveszély, ha a tetőlemezt ragasztott bitumenes tetőfedő lemezekkel készítik. Különös figyelmet kell fordítani a tűzvédelemre, ezenkívül nem minden építkezésen lehetséges a bitumenes tetőfólia hegesztővel történő ragasztása (pl. benzinkutakon). A többi ragasztott tetőszerkezethez hasonlóan minden réteget külön kell ragasztani, és bizonyos esetekben további bevonatra van szükség.

Rögzítés mechanikai rögzítéssel

A mechanikai rögzítésnek a fent említett rendszerekhez képest számos előnye van. A rögzítésnél a hőmérsékletre, időjárásra, felületi tulajdonságokra vagy épülethasználatra vonatkozóan nincs korlátozás. A tűzterhelés tekintetében a DIN 18234 úgynevezett ipari építési irányelv szerint a mechanikai rögzítőelemek alkalmazása ellentétben a ragasztott szerkezetekkel szemben igazolás nélkül megengedett.

A mechanikai rögzítésnél az egész tetőrétegrend egy művelettel rögzítésre kerül, így a beépítési idő szempontjából a leggazdaságosabb megoldás. A mechanikai rögzítőelemek rögzítési folyamata történhet telepítőszerszámmal vagy manuálisan kézzel és egy meghatározott nyomonkövethető rögzítési módot kínál. Tönkremenetel esetén az ellenőrzés nagyon egyszerű: ha a kivitelező előzetes méretezés szerint megfelelően szerelte be a szükséges számú rögzítőelemet, akkor nem a kivitelező a felelős.
Még ha szétszerelésre is van szükség, az egyes rétegek tiszta szétválasztása nem jelent problémát a szelektív és környezetbarát ártalmatlanításban.

Varratrögzítés

A tetőszigetelő lemezek mechanikus rögzítése hagyományosan lineáris rögzítéssel történik. Az ilyen típusú rögzítésnél általában egyetlen rögzítőelemet helyeznek el a szigetelő lemez varratában, vagy az átfedési területén. A rögzítőelem-kombináció mindig egy tartótányérból és egy rögzítőelemből áll, amely alapépítménytől függően eltérő. A rögzítőlemez helyzete mindig legalább egy centiméterre van a tetőlemez szélétől, és ezt mindig a lemez gyártója határozza meg. A tetőszigetelő lemezek össze vannak hegesztve, hogy biztosítsák a szerkezet vízzáróságát. A hegesztési varrat négy és öt centiméter között van, így a tetőszigetelő lemezek átfedése a hegesztési varrat szélességéből, a tartótányér méreteiből és a tartótányér széle és a tetőlemez közötti távolságból adódik.

Sínrögzítés

A tetőszigetelő lemezek mechanikai rögzítésének egy másik lehetősége a sínes rögzítés. Itt egy profil sínt helyeznek a már hegesztett és tömített tetőszigetelő lemezre, rögzítik és még egy szigetelő lemezcsíkkal lefedik. Nagy előny: A tetőfedő lemezek csak kis átfedést igényelnek, és a rögzítőelemek távolsága optimalizálható, mivel a munka a trapézprofil-tetőszigetelő lemez varrat kiosztásától függetlenül elvégezhető.

A mechanikai rögzítés előnyei
A tetőszigetelő lemezek mechanikai rögzítésének számos előnye van. A laza fektetés a szigetelésnek bizonyos rugalmasságot és mobilitást tesz lehetővé. Ezenkívül a vízszigetelés és az aljzat között lapos elválasztás van. A felszín alatti mozgások és feszültségek nem terjednek át. A fellépő gőznyomás is kompenzálódik az egész területen, és a szigetelés alatti nedvesség miatt hólyagosodás nem lehetséges. A hiányzó terhelés miatt a mechanikai rögzítés ideális könnyű aljzatú tetőkhöz is, mint például faszerkezeteknél vagy acél trapézprofiloknál. A rögzítés különösen gyors és erőforrás-takarékos, mert a tetőszigetelés minden rétege és az peremrögzítés egy műveletben elvégezhető. A laza fektetésnek a tetőszigetelés esetleges későbbi elbontása esetén is vannak előnyei. Ennek köszönhetően az egyes rétegek könnyen szétszedhetők és elkülöníthetők egymástól ártalmatlanítás vagy újrahasznosítás céljából.

Az útmutatónk következő részében a előzetes méretezéssel foglalkozunk. Megmutatjuk, hogy milyen tényezők játszanak szerepet és milyen paraméterek szükségesek a méretezés során.