Rögzítőelemek és rögzítési alapok

A nagy teherbírású horgonyok új útmutatója hasznos tippeket és információkat ad a rögzítéstechnika témakörben.

Az első részben arról olvashat, hogy a rögzítési alap miért az egyik legfontosabb tényező a megfelelő rögzítőelem meghatározásánál.

A rögzítendő rendszer saját súlya és a ránehezedő terhek mellett a rögzítési alap az egyik legmeghatározóbb tényező a megfelelő rögzítőelem meghatározásakor. Ebben a részben a különböző ásványi rögzítési alapokkal fogunk foglalkozni.

 

Milyen anyagból készül a rögzítési alap?

Az építőiparban különböző anyagú rögzítési alapokkal találkozunk. A természetes építőanyagok, mint a fa, faalapú anyagok és a fém anyagok mellett, mint az acél vagy alumínium számos ásványi építőanyag létezik. Ez utóbbiak szervetlen, nem fémes építőanyagok, amelyek kristályos komponensekből készülnek. Az alkotóelemek fontos szerepet játszanak, mert a térfogatsűrűség és szilárdság tőlük függ.

 

A legfontosabb ásványi építőanyagok a rögzítési alapok szerkezetében

Beton

A beton ásványi építőanyag, ami cement, adalékanyag és víz megfelelő arányú keverékéből áll. A plasztikus, képlékeny még alakítható beton a "friss beton", a megkötött, kőszerű beton a "megszilárdult beton".

A beton az egyik legszélesebb körben használt építőanyag világszerte, és nagy nyomószilárdsága miatt az első választás az ipari épületeknél. Lakóépületekben főleg az alapokban, teherhordó elemekben, padlólapokban és lépcsőelemekben található.

A rögzítőelemeknél azonban mindig ügyelnünk kell arra, hogy repedezett vagy nem repedezett betonban használjuk őket.

Falazat

A falazat természetes vagy mesterséges kövekből álló építőelem. Számos falazóelem létezik. A kövek jellege (pl. térfogatsűrűség, kötőanyag, nyomószilárdság) meghatározó a rögzítőanyag kiválasztásánál. Amennyiben nem tudjuk, hogy milyen kőből készült a falazat, kihúzópróba szükséges a teherbíróképesség meghatározásához. A próbafúrások és a keletkezett fúrópor már kezdeti információkat ad a falazat típusáról.

A falazatban leggyakrabban használt építőelemek:
 

• Tömör tégla
  A tömör téglák a falazat klasszikus építőelemei. Lakóépületek homlokzatára és ipari komplexumok válaszfalaira használják. Különösen a régi épületekben találunk ebből a téglából készült teherhordó falakat.

 

• Mészhomoktégla
  A mészhomoktéglákat nagy sűrűségük és méretpontosságuk miatt gyakran használják burkolófalazatként. A hangszigetelés mellett optikai funikciójuk is van. Nagy formátumú tömbökben használják az ipari építkezéseknél.

 

• Üreges tégla
  Az üreges tégla is a klasszikus építőelemek egyike. Elsősorban olyan építményekben használják őket, amelyek bizonyos fokú hőszigetelést igényelnek, például családi házaknál vagy lakóépületeknél.

 

• Természtes kövek
  A gránitból, bazaltból, mészből vagy homokból készült kövek a természetben előforduló kövek közé tartoznak, amelyek teljesen eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, mint például a keménységük. Gyakran találunk természetes követ burkoló falazatként vagy történelmi épületekben alapozásként vagy lábazatként.

Könnyű építőanyagok

A könnyű építőanyagok olyan anyagok, amelyek térfogatsűrűsége viszonylag alacsony. Általában könnyű, porózus szervetlen anyagokból állnak, mint például habkő, duzzasztott agyag

A porózus tulajdonságok miatt a kövek tömege alacsony. Ez nagy előnyöket kínál a kezelés és feldolgozás során. Jó hőszigetelő tulajdonságokkal is rendelkeznek. A hangszigetelés tekintetében azonban rosszabbul teljesítenek, mint a szilárd építőanyagok.

Kis súlyuk ellenére néhány könnyű építőanyag használható teherhordó szekezetekben. A habkőből vagy nagyformátumú pórusbeton blokkokból készült üreges téglák különösen népszerűek családiház és lakásépítéseknél. A nem teherhordó válaszfalakban gyakran találhatók habkőből vagy pórusbetonból készült, kis méretű könnyű téglák.